Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Kiskunfélegyháza

Zsidók csak 1840-től telepedhettek le Kiskunfélegyházán. A hitközség 1850-ben alakult. 1869-ben a hitközség neológgá nyilvánította magát, de 1876-ban egy kisebb csoport kivált belőle, és megalapította az ortodox hitközséget. A zsidók már a 19. században igen jelentős szerepet játszottak a település életében, ők alapították például 1883-ban a helyi Vöröskeresztet. A kiskunfélegyházi zsinagóga 1899-ben épült, akkor már több mint ezer zsidó lakott itt. 1939-ben a zsidótörvények végrehajtása következtében a városi tanács 15 zsidó származású virilis képviselőjét eltávolították, de ez még csak a kezdet volt. 1942 júliusában a hatóságok megszüntették a zsidó tulajdonú Kiskunfélegyházi Közlönyt, amelynek helyébe az antiszemita hangvételű Kiskunsági Közlöny lépett.

A város volt a Kiskunfélegyházi járás székhelye, amelynek következő településein éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

•          *Alpár (31; 4866),

•          *Kiskunmajsa (138; 18 282),

•          *Ókécske (13; 2990),

•          *Pálmonostora (2; 4114),

•          Tiszaújfalu (5; 2370) és

•          *Újkécske (159; 10 381). 

Kiskunfélegyházán 1941-ben 975 (2,5 százalék) izraelita vallású és 38 (0,1 százalék) kikeresztelkedett zsidó élt. Az 1944 áprilisában végzett országos felmérés szerint a kiskunfélegyházi neológ anyahitközség lélekszáma 459 fő volt, élén Léderer Dezső kereskedő állt. Az ortodox anyahitközség 517 tagot számlált, Present Ignác kereskedő volt az elnöke.

1944. március 19-e után Kiskunfélegyháza különleges helyzetbe került, hiszen a város a megszálló német csapatok egyik főhadiszállásává vált, s onnan irányították a IV. deportálási zóna zsidótlanítási akcióit. A nácik főhadiszállása a Kossuth utcai ún. Spiller-villa volt. A német megszállást követő első napokban a hitközség vezetőit letartóztatták és kivezényelték utcát söpörni.

1944. április 9-én a város vezetése 6, majd április 12-én még 4 zsidó személyt bízott meg azzal, hogy írják össze a település zsidó lakosait. Ennek eredménye szerint 340 izraelita vallású és 12 keresztény, de zsidónak minősülő család lakott itt. Négy fő munkaszolgálatot teljesített.

Kiskunfélegyházán a rendőrkapitányság szigorú „sárgacsillag-razziákat” tartott, amelyeknek az lett az eredménye, hogy 1944. május 26-ig 4 helyi zsidót internáltak. 1944. április 20-án létrehozták a hitközségek közös irodáját, amely a központi rendeletek végrehajtását és a hatóságok közötti koordinációt segítette. Vezetője Krausz Mór ügyvéd volt. Ez az intézmény tett javaslatot a zsidó tanács tagjaira vonatkozóan is. Az iroda javaslata szerint Present Ignác ortodox hitközségi elnök, Liebermann Ármin főrabbi, Steiner J. Endre, Blau Jenő ügyvéd és Váradi Sándor lettek volna a tagok, ám az 1939-ben megválasztott, közismerten szélsőséges polgármester ezt nem fogadta el, és számára megfelelőbbnek tűnő személyeket nevezett ki. Így az 1944 májusában létrehozott zsidó tanács elnöke Steiner J. Endre lett, tagjai pedig: Blau Jenő, Váradi Sándor és Léderer Kálmán ügyvéd. Utóbbit azután nevezték ki tagnak, hogy az eredetileg kinevezett Frank Miksa betegségére hivatkozva elköltözött a városból.

A zsidók gettósítása a városban több lépcsőben történt. Először a helyi Móra Ferenc Gimnázium épületében (Kossuth utca) gyűjtötték össze a kiskunfélegyházi zsidó értelmiségieket. Az ő sorsuk ismeretlen. A későbbiekben felállítottak egy ideiglenes gettót az Arany János utcában lévő Csiliga-féle házban.

A hivatalos gettó területe a város központjában lévő két zsinagóga és környéke lett, azaz a Bercsényi u. 4., 5., 7., 9., 10., 11., 13–14., 17., 19.,20., 22–25., 27., 30–32., 34., 36–37., 44., 47., 49.,51., 53., az Andrássy u. 5., 11., 21., 23., a Rákóczy u. 4., 6., 8., 10., 12., 18., 22., a Deák Ferenc u. 8., a Lord Rothemere u. 41. és a Tisza István u. 23. szám alatti házcsoport. A többségében zsidók lakta környéken addig 102 keresztény család élt, a helyükre 230 zsidó család érkezett, így a gettóban összesen 985-en zsúfolódtak össze. Az összeköltözetés 1944. május 22-én reggel 5-kor kezdődött.

A helyi gettó felügyeletét a kiskunhalasi csendőrség emberei végezték, a később hírhedtté vált háborús bűnös, az 1942. januári újvidéki mészárlás egyik fő felelőse, Zöldi Márton vezetésével. A gettó területét lezárták és bedeszkázták. Szemtanúk és túlélők elmondása szerint a helyi keresztények többsége minden tőlük telhetőt megtett, hogy a zsidókat segítse. Ennek ellenére a körülmények igen rosszak voltak. A zsidó tanács jelentése szerint 1944. június 4-én és 5-én 30 zsidó férfit a kiskunfélegyházi hadkiegészítő parancsnokságra, 41-et pedig a hódmezővásárhelyi hadkiegészítő parancsnokságra hívtak be munkaszolgálatosnak, ezzel valószínűleg megmentve őket a deportálástól.

A gettót 1944. június 15-én számolták fel. Az idősebb és járásképtelen zsidókat a német hadsereg teherautóin szállította a kecskeméti gyűjtőtáborba. A többieket a Kossuth utcai vagy más néven Fehér iskola udvarára vitték, ahol utolsó értékeiktől is megfosztották őket. A Jókai utcában működő szülőotthon szülésznői és bábaasszonyai végezték a nőkön a megalázó testi motozást, amely valamennyi testüreget érintette.

1944. június 15-én este történt a bevagonírozás, amelynek során a visszaemlékezők szerint Zöldi brutálisan bántalmazta Liebermann rabbit. A zsidókat másnap reggel 5 órakor szállították át a kecskeméti gyűjtőtáborba. Az utolsó összeállítás szerint 269 férfit, 341 nőt és 373 gyermeket, összesen 983 főt szállítottak el. A kecskeméti téglagyárból 1944. június 25-én deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. A polgármester 1944. május 25-e és szeptember 29-e között 105 zsidó ingatlant utalt ki keresztény személyek részére. Az izraelita egyesületek vagyonát a helyi MOVE kapta.

A kiskunfélegyházi zsidók közül a deportálásból kevesebb, mint 10 százalék, összesen 97 fő tért vissza.

•          in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap