Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Újpest

A zsidók 19. századi alapításától fogva jelentős szerepet játszottak a város életében. Újpest ipartelepei zömmel zsidó alapításúak, így például Neuschloss Izsák fakereskedése, Wolfner Gyula vagy a Mauthner testvérek bőrgyárai és Lőwy Izsák bőrüzeme, amelynek a város – részben – létrejöttét köszönhette. Az összlakosságban elfoglalt arányszámuk 1920-ban érte el csúcsát, amikor az újpesti populáció 20 százalékát zsidók alkották (11 299 fő). Közösségi életük virágzott: a városban Chevra Kadisa, szeretetotthon, leány-, legény- és nőegylet, árvaház, diákokat segélyező alapítvány (Maszkiel el Dal) és zsidó iskola működött, 1926 és 1939 között pedig hosszabbrövidebb ideig három zsidó újság is megjelent. 1885-ben megnyitotta kapuit az 1000 hívőt is befogadni képes zsinagóga. 1897 és 1922 között a neológ hitközség élén a tudós rabbi, Venetianer Lajos állt.

Újpesten 1941-ben 10 882 izraelita (14,3 százalék) és 1281 (1,7 százalék) keresztény vallású, de a zsidótörvények hatálya alá eső magyar állampolgár élt. 1941 nyarán, a „hontalanok” kitelepítési akciója során Újpestről több száz zsidót vittek el, közöttük olyanokat is, akiknek állampolgársága rendezett volt. Nagy részüket augusztus végén Kamenyec-Podolszkijnál lőtték tömegsírokba Jeckeln SS-Obergruppenführer alakulatai.

Ortodox és neológ hitközség is létrejött a városban, az előbbi 1944 áprilisában 460, az utóbbi körülbelül 12 000 lelket számlált. A neológ közösség elnöke Mezei Elek, anyakönyvvezető rabbija Friedman Dénes volt, az ortodox hitközség élén Weingarten Zsigmond kereskedő, Goldmann Lipót anyakönyvvezető rabbi és Wachsmann Ábrahám rabbi állt.

Újpesten a gettósítást Hess Pál polgármester irányította. A gettó több részből állt. A gyárnegyedbe már május folyamán betömörítettek körülbelül 6000 zsidót (Török I. u., Horthy Miklós u., Erkel u., Klauzál u., Lázár u. bizonyos szakaszai a Pamutgyár körül, Ankara u., Berlini u., Madridi u., Pozsonyi u., Pálfi u., Virág u., Tó u., Sófia u., Brüsseli u., Nap u., Katona J. u. és Széchenyi tér egyes házai a Chinoin gyár környékén). Nagyjából egy hónap múlva, június 21-e és 23-a között kellett a többieknek beköltözniük az elszórtan elhelyezkedő, kezdetben száz fölötti, később ennél lényegesen kisebb számú csillagos házba. (Az újpesti túlélők visszaemlékezéseinek állandó motívuma a folyamatos, kényszerű költözködés, amelynek során állandóan kisebb és kisebb területen kellett összeszorulniuk.) A honvédelmi minisztérium akkor is véghezvitt munkaszolgálatos behívásokat, így a gettóból sok férfi az utolsó pillanatban szabadult meg. A zsidó tanácsot Friedman Dénes rabbi, Székely György és Lengyel László ügyvédek, valamint Szűcs János alkották. Az újpesti zsidók jelentős részét július első napjaiban valószínűleg Nagyváradról érkezett csendőrök deportálták brutális körülmények (verés, kifosztás) között Budakalászra. Egyes újpesti hadiüzemekben még egészen a nyilas-hatalomátvételig maradtak zsidó női munkások és munkaszolgálatosok. Őket október 15-e után a fővárosba hurcolták. A budakalászi gyűjtőtáborból július 6-a és július 8-a között deportálták a zsidókat Auschwitz-Birkenauba.

Októberben Újpesten munkaszolgálatos-tábort állítottak fel, ahol mintegy 170 zsidó dolgozott.

A háború után a túlélők újjászervezték mind a neológ, mind az ortodox hitközséget. Az előbbinek 1949-ben 1828, az utóbbinak 80 tagja volt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek VÁROSOK Budapestet határoló Újpest