Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Pestszentlörinc

Pestszentlőrincen 1941-ben 1101 (2,6 százalék) izraelitát és 352 (0,8 százalék) kikeresztelkedett, de zsidónak számító személyt regisztráltak. 1944 tavaszán a település neológ közössége 887 főt számlált, a hitközség elnöke Bauer Adolf volt, az anyakönyvvezető rabbi feladatát Günczler Péter látta el. A gettót május első felében jelölték ki, később több mint 1500 zsidót (akik között valószínűleg a környékről beszállítottak is ott voltak) a helyi állami méntelepen helyeztek el. A közeli Pestszenterzsébethez képest Pestszentlőrincen a körülmények és a bánásmód is sokkal rosszabb volt. A helyi zsidó tanács egyik tagjának lánya, az akkor 22 éves Marjai Ágnes később így emlékezett: „Egyik este a rendőrség vette át a kapuőrséget, és hajnali 4 órakor tábori csendőrök jöttek, és megparancsolták, hogy csomagoljunk, mert el kell hagynunk a gettót. Az egyik vallatószobába bevitték az édesapámat, és vallatták, hogy nincs-e pénze, mert mint hitközségi embert (sic!) kevesellték azt a pénzt, ami nála volt, és nagyon összeverték.” A pestszentlőrinci zsidókat vélhetően június végén, július elején deportálták a monori gyűjtőtáborba. Onnan július 6-a és 8-a között hurcolták őket Auschwitzba.

A háború után 300 túlélő tért vissza a városba, újra megindult a közösségi élet, a zsinagógát felújították. A következő években azonban nagyon sokan elköltöztek, a hitközség lényegében megszűnt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

 

Bejelentkező űrlap

>> Címlap Elveszett Közösségek VÁROSOK Budapestet határoló Pestszentlörinc