Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Bátya

1840 előtt igen jelentős lélekszámú zsidóság lakott Bátyán, ugyanis itt éltek azok a zsidó kereskedők, akiket nem engedtek letelepedni Kalocsa városában. Az itteni zsidók 1850-ig a paksi hitközséghez, majd 1850 és 1880 között a kalocsai hitközséghez tartoztak.

Az 1941es népszámlálás szerint a településen 15 (0,4 százalék) izraelita vallású és 2 (0,1 százalék) nem izraelita vallású, de zsidónak számító személy élt. Endre László alispán utasításának megfelelően „a megbízhatatlan zsidó és kommunistagyanús elemeket” Bátyán is internálni kellett. A kalocsai főszolgabíró irataiból tudhatjuk, hogy a helyi lakosok közül zsidóvá nyilvánítottak között volt egy „őskeresztény” házaspár is, akik valószínűleg tévedésből kerültek az internálandók listájára.

1944. áprilisi hatósági felmérések szerint – amelyet Gosztonyi Menyhért jegyző készített –       a település 13 zsidó lakóhelye volt. Közülük 1944 májusában 2 személy internálva volt, míg egy másik személy Kalocsán tartózkodott. A lakóhelyén maradt 10 bátyai zsidót 1944. május végén, a kalocsai paprikamalomban kialakított gettóba, majd valószínűleg a szegedi gyűjtőtáborba szállították. Onnan deportálták őket Auschwitzba.

A holokausztot valószínűleg egyetlen bátyai zsidó sem élte túl.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap