Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Apostag

A településen már a 17. század közepén éltek zsidók, de félve a Magyarországot felmentő keresztény hadak bosszújától, a török hadsereggel együtt elmenekültek. 1795-ben már 182 izraelita lakott itt. Miután megalapították a hitközséget, 1822-ben zsinagógát építettek. 1840-ben számuk 738 (21,2 százalék) főre emelkedett, ám az abban az évben bevezetett, városokban való szabad letelepedési jog miatt a községben 1880-ban már csupán 140 (13,7 százalék) zsidó lakott. A hitközség 1878-ban neológnak nyilvánította magát.

A zsidók többsége a mezőgazdaság, a kereskedelem és a kézműipar területén dolgozott. Az 1929-es összeírás szerint a zsidó származású emberek közül Apostagon 20 gazda, 10 kereskedő, 6 iparos és egy orvos volt. 1941-ben 68-an vallották magukat izraelitának, ami a lakosság 2,7 százalékát jelentette. Ezen felül 2 (0,1 százalék) nem izraelita vallású személy esett a zsidótörvények hatálya alá. A Magyar Központi Zsidó Tanács összeírása szerint 1944 áprilisában a neológ anyahitközség létszáma 67 volt, élén Weisz Manó elnök állt. A községi hatóság 1944. májusi adatai szerint 63 zsidóvá nyilvánított ember élt itt. Az apostagi zsidókat 1944. május 5én a csendőrség átkísérte a kalocsai gettóba. Onnan 1944. június 18-án szállították át őket a szegedi gyűjtőtáborba. Az apostagiakat egytől egyig Auschwitzba vitték, ahonnan csak két fiatal zsidó nő és az izraelita kántor tért vissza. A munkaszolgálatból is csak néhány férfi jött vissza.

  •          in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap