Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Békásmegyer-Csillaghegy

1941-ben Békásmegyeren 246 (az összlakosság 1,9 százaléka) zsidó tartozott az izraelita hitfelekezethez, 83 fő pedig (0,6 százalék) a zsidótörvények hatálya alá tartozó keresztény vallású személy volt. Az 1944. áprilisi adatok szerint a neológ békásmegyer-csillaghegyi fiókhitközség 250 taggal rendelkezett. A vármegyei deportálási terv szerint a Szentendrei járás településeinek zsidóit itt kellett összegyűjteni. Szentendre kivételével ez meg is történt. A gettósítást, amely május folyamán zajlott, Solymossy László főjegyző és Endre László csillaghegyi csendőr főtörzsőrmester irányította. A zsidók számára kijelölt terület több, különálló épületcsoportból állt (Zenta utca, Királyok útja, Esti Kurír-üdülő, Nyomdász-otthon).

Endre László, a belügyi államtitkár névrokona igyekezett minél elviselhetőbb körülményeket teremteni. A zsidókkal erősen szimpatizáló csendőrtiszt még a gettó lezárása előtt lehetővé tette, hogy aki akar, Budapestre szökjön. Sokan éltek is a lehetőséggel. A csillaghegyi gettót június 30-án számolták fel, a zsidókat a monori gyűjtőtáborba szállították. Endre a deportálást megelőző órákban bement a gettóba, és néhány embernek elárulta a küszöbönálló deportálás hírét. A csendőrtiszt jelezte: aki akar, megszökhet, ő nem fogja megakadályozni. Akkor azonban csak Jónásék menekültek el, őket később Endre rejtegette, de a nyilasuralom alatt a háromtagú családot megtalálták, és kivégezték. A deportálás és az elszállítás – ismét Endrének köszönhetően – a lehetőségekhez képest emberi körülmények között zajlott. A parancsnok kenyeret süttetett a zsidóknak, és egy vagonba csak 30-40 ember szállt be. A monori gyűjtőtábor lakóit július 6-a és 8-a között szállították Auschwitzba. Az utolsó, a tömegdeportálások keretében indított magyar vonat 1944. július 11-én futott be a birkenaui zsidórámpára. Valószínűleg 1924, Békásmegyeren bevagonírozott férfit, nőt, öreget és gyereket hozott. A rámpán aznap, mint oly sokszor, dr. Mengele várta őket. Nem hiába: két lány ikerpárt is talált.

A továbbiakban Endre a Békásmegyer és a Budakalász határában fekvő téglagyárban felállított gyűjtőtábor lakóin is igyekezett segíteni. Bár nem az ő emberei adták az őrizetet, mégis –       mint helyi csendőrparancsnoknak – mondvacsinált, hamis ürügyekkel (kihallgatás, iratok ellenőrzése) jó néhány embert saját felelősségére kimentett a téglagyárból. Ezeket részben elengedte, részben Budapestre küldte. Október 15-én a községben maradt és bujkáló zsidókon igyekezett – akkor már saját és családja életét kockáztatva – segíteni. Amikor novemberben a halálmenetek a községen áthaladtak, Endre a kísérő nyilasoknál határozottan fellépve 14 embert kihallgatás ürügyével kiemelt a tömegből.

Csillaghegyen 1939-től létezett egy, a lengyel menekültek számára létrehozott tábor. Az itt lévő lengyel zsidók hamis árja papírokkal húzták meg magukat a nem zsidó menekültek tömegében. A német megszállást követően a Gestapo a tábor lakóit le akarta tartóztatni. Endre nem adta ki a nyilvántartást, és figyelmeztette a lengyeleket a közelgő német razziára. Egyetlen táborlakót sem fogtak el. Endre László csendőrparancsnok összességében 3-400 embert, túlnyomórészt helyi és ismeretlen zsidókat mentett meg.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap