Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Zsámbék

Zsámbékon a 18. században telepedtek le az első zsidó családok. Mivel a falu a 19. század első éveiben császári tulajdonba ment át, és a zsidók erős korlátokkal ugyan, de védelmet élveztek, a század első felében Zsámbékon élt a szűkebb régió legnépesebb zsidó közössége: az 1840-es cenzus 494 izraelitát mutatott ki. 1810-ben felépült a zsinagóga, 1878-ban zsidó iskola, 1887-ben nőegylet, 1890-ben pedig Cheva Kadisa kezdte meg a működését. 1840 után a városok is megnyíltak a zsidók előtt, ezért számuk a településen fokozatosan csökkent. 1941-ben mindössze 34 (0,8 százalék) izraelita vallású helyi lakosra vonatkoztak a zsidótörvények.

A vármegyei rendeletnek megfelelően a zsámbékiakat a Budakörnyéki járásban élő sorstársaikkal együtt Budafokon gettósították, majd onnan június végén, július elején a budakalászi gyűjtőtáborba vitték őket. A téglagyárban sínylődő zsidókat július 6-a és 8-a között deportálták Auschwitzba. A holokausztot két zsámbéki zsidó élte túl; a hitközség megszűnt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán, Végső István

Bejelentkező űrlap