Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Vác

Vácott már a török hódoltság idején is éltek zsidók. A 17. század végén a keresztény felszabadító háborúk során a váci zsidó közösség megszűnt, és csak a 19. század közepén alakult újjá. Az 1840- es népszámlálás még 5, míg az 1880- as cenzus már 1543 zsidót mutatott ki. A váci zsidóság 1841-ben alakította meg hitközségét, és 1864- re építette meg zsinagógáját.

Az első világháború előtt alapított két nyomda működése Vácot a magyarországi héber nyelvű izraelita vallási könyvkiadás fellegvárává tette. 1941-ben a városban 1854 (8,4 százalék) izraelita és 68 (0,3 százalék) keresztény zsidó élt. 1944-ben két ortodox irányultságú hitközség is működött a városban, az Eötvös téri 632, a Szent István téri pedig 895 főt számlált. Az előbbi elnöke Neumann Adolf orvos, anyakönyvvezető rabbija Pollák Fülöp volt, az utóbbi élén Hirschfeld Adolf állt, a rabbiposztokat Silberstein Dávid (anyakönyvvezető) és Meisels Herman töltötte be. A városban két Chevra Kadisa és egy izraelita nőegylet működött.

Vácott az akkor még Pest vármegyei alispánként működő Endre László utasítására már a német megszállást követő napokban összeköltöztették a zsidókat, lakásaik nagy részét pedig bombakárosultak számára utalták ki. 1944. április 12- én a helyi rendőrség 80 megbízhatatlannak minősített váci lakost, túlnyomó részben zsidókat – köztük Silberstein Dávid rabbit is – letartóztatott. A foglyok Kistarcsára, majd Auschwitzba kerültek, ahol a legtöbbjüket meggyilkolták.

A város a Váci járás központja volt, amelynek következő településein éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

  • Acsa (9; 1279),
  • Alag (35; 3801),
  • Alsógöd (91; 2903),
  • Dunakeszi (147; 8365),
  • *Felsőgöd (124; 3733),
  • Fót (56; 6430),
  • Kisnémedi (6; 922),
  • Őrszentmiklós (10; 1421),
  • Püspökhatvan (4; 1528),
  • Püspökszilágy (2; 1095),
  • Sződ (68; 521),
  • Vácbottyán (1; 747),
  • Váceges (1; 1108),
  • Váchartyán (9; 1196),
  • Váckisújfalu (1; 488),
  • Vácrátót (5; 1318) és
  • Veresegyház (56; 5663).

A járás 49 290 lakosa közül a zsidótörvények 625 (1,3 százalék) izraelitára és 197 (0,4) keresztényre vonatkoztak. A vármegyei gettósítási tervnek megfelelően a járás zsidóságát Vácra szállították. A városban Karay Kálmán polgármester utasítására május 17- én alakult meg a zsidó tanács. A testületet a következők alkották: Pollák Fülöp rabbi, Neumann Adolf hitközségi elnök, Stamberger Rezső gyáros, Hirschfeld Adolf és Henrik kereskedők, Oberländer Endre mérnök és Kohn Lajos ügyvéd.

A gettósítás május 22- e és 30- a között zajlott. Az elzárt területet, amely 67 lakóházat, két iskolát és két imaházat foglalt magában, a zsinagógák környékén hozták létre a Csáky, a Szent János, a Cházár András, a Széchenyi, az Eötvös, a Törpe, a Szarvas, a Pannónia utcák, valamint a Szent István és az Eötvös tér által határolt részen.

 

Június 28-án egy csendőralakulat minden zsidót a gettó egyik utcájába terelt, ahol az egész országban megszokott brutális jelenetek közepette megmotozták őket. A megkínzott emberek az esős éjszakát a szabad ég alatt töltötték. Másnap, június 29- én a váci gettó lakóit a monori gyűjtőtáborba szállították, ahonnan július 6-a és 8-a között Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.

A háború után a hazatérő túlélők újjáalakították hitközségüket, amelynek kötelékébe 1949- ben 181 fő tartozott. A következő évtizedek során az elhalálozások és az elvándorlások miatt a lélekszám fokozatosan apadt, majd a hitközség megszűnt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán, Végső István

Bejelentkező űrlap