Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Tápiószele

A településen 1746-ban 6, 1785-ben már 180 zsidó élt. A hitközség 1770 táján alakult, a zsinagóga 1810 körül épült fel. A településen 1840-ben 386 (14 százalék) izraelita lakott. Ebben az évben nyílt meg a helyi izraelita elemi iskola. A hitközséget 1869-től neológgá nyilvánították. Az első világháborúban a helyi zsidók közül 14 férfi vett részt katonaként, és közülük 7 személy halt hősi halált.

Az itteni zsidók többsége kereskedelemmel, iparral és mezőgazdasággal foglalkozott, amit az is mutat, hogy 1929-ben közöttük 12 kereskedő, 6 iparos, 6 gazdálkodó, 4 tisztviselő, 4 kofa, egy ügyvéd, egy orvos, egy tanító és egy munkás volt. 1941-ben 69 (0,7 százalék) izraelita és 6 (0,1 százalék) kikeresztelkedett, de zsidó származású személy lakott itt. 1944 áprilisában a neológ anyahitközség 61 főből állt, elnöke Bender Mihály fakereskedő, anyakönyvvezető rabbija a nagykátai rabbi, Breuer Soma volt. A község zsidó lakóit 1944. május végén Nagykátára hurcolták. A településen már elszállításuk napján megkezdődött a zsidó lakások kiigénylése. A nagykátai gettóból a zsidókat június elején a monori gyűjtőtáborba szállították, ahol a szörnyű körülmények miatt többen meghaltak vagy megbetegedtek. Monorról 1944. július elején deportálták őket Auschwitzba.

A helytörténeti kutatások szerint a holokauszt következtében 57 tápiószelei zsidó halt meg.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

 

Bejelentkező űrlap