Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Tápióbicske

A zsidók betelepülése a 18. században elkezdődött. 1746-ban még csupán 5, 1790-ben már 95 izraelita lakott itt. Ebben az időben hozhatták létre hitközségüket, létesíthettek temetőt és imaházat. A 19. század második feléig ők alkották a település második legnagyobb felekezetét, hiszen számuk 1840-ben elérte a 220 (9,9 százalék) főt. Zsinagógájukat a 19. század utolsó felében építhették. A helyi zsidók főleg földbérlők és kereskedők voltak. 1940-ben új temetőt hoztak létre, mivel a régi megtelt.

Tápióbicskén 1941-ben 38 (1 százalék) izraelita és 3 (0,1 százalék) kikeresztelkedett, de zsidónak számító személy élt. 1944 áprilisában az 53 fős status quo ante hitközséget dr. Krausz Antal orvos vezette, az anyakönyvvezető rabbi a nagykátai rabbi, Breuer Soma volt. Az itteni zsidókat 1944. május végén a nagykátai gyűjtőtáborba, majd júniusban a monori gyűjtőtáborba szállították, ahonnan 1944. július elején valamennyiüket Auschwitzba deportálták.

A helytörténeti kutatások szerint összesen 25 tápióbicskei zsidó pusztult el a náci táborokban. Zsinagógájukat lerombolták.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap