Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Gyömrő

Az első zsidók már a 18. század elején letelepedtek Gyömrőn: a helységben 1746-ban 5 zsidó élt. A település a Gyömrői járás székhelye volt. A járás a következő községekből állt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

  • *Ecser (13; 2056),
  • *Gyömrő (179; 7654),
  • *Maglód (82; 5318),
  • Mende (7; 2833),
  • Tápiósáp (12; 3155),
  • *Tápiósüly (54; 2644) és
  • Úri (10; 2412).

Gyömrőn az 1941-es népszámlálás szerint 179 (2,3 százalék) izraelita és 27 (0,4 százalék) kikeresztelkedett, de zsidónak számító személy élt. 1944 áprilisában a neológ fiókhitközséghez 150 ember tartozott. Gondnoka Szigeti István kereskedő, anyakönyvvezetője a monori rabbi, Pfeiffer Izsák volt.

Dobossy Sándor gyömrői lakos és 233 társa kérelme alapján alkotta meg 1941-ben hírhedt rendeletét Endre László Pest vármegyei alispán, amely a zsidók részére a gyógyfürdők és üdülőterületek használatát megtiltotta.

Gyömrőről 1942-től több munkaszolgálatost is elvittek ukrajnai és fehéroroszországi frontra. A helyi gettót 1944 májusában a zsinagógában és környékén állították fel. Oda tömörítették össze a település zsidó lakosait, akiket 1944 júniusában szállítottak át a nagykátai gettóba. Onnan a visszaemlékezések többsége szerint a kecskeméti gyűjtőtáborba vitték őket, bár több, a járásból származó túlélő szerint Nagykátáról Monorra kerültek.

A Gyömrői Járás című hetilap 1944. június végén ekképpen vett tudomást a járás zsidó lakosságának deportálásáról: „A gyömrői járásban nincs zsidó! És csodálatos zökkenő nélkül halad az élet, nem hiányoznak.”

A helytörténeti kutatások szerint 30 gyömrői zsidó élte túl a holokausztot.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap