Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Gödöllő

Gödöllőn a 19. század derekán telepedtek meg a zsidók, hitközségük 1850-ben alakult; 1880-ra számuk elérte a 195-öt, s 1870-ben zsinagógájuk is felépült. 1920 és 1937 között a gödöllői zsidók életét az először a szolgabírói (1920–1923), majd a főszolgabírói posztot betöltő Endre László tevékenysége keserítette meg. Elsősorban 1925-ig Endre zsidó kereskedők és iparosok tucatjai ellen indított mondvacsinált ürügyekkel vizsgálatokat, amelyek következtében súlyos pénzbírságot rótt ki. Gyakran az is előfordult, hogy a zsidókat 15-30 napos elzárásra ítélte, és számtalan alkalommal egyszerűen visszavonta iparengedélyüket, s ezzel gyakorlatilag az érintetteket (és családjukat) a megélhetéstől megfosztotta. Az Endre elleni panaszok sokasága következtében végül az évtized közepén a belügyminisztérium nyomására az alispán világossá tette a túlbuzgó antiszemita hivatalnok számára, hogy a Bethlen-kormány zsidóellenes hadjáratát nem tűri tovább.

1941-ben a község 188 (1,6 százalék) izraelita és 36 (0,3 százalék) keresztény lakosára vonatkoztak a zsidótörvények. 1944 tavaszán a neológ hitközség kötelékébe 143 ember tartozott, a közösség elnöke Graf Aladár kereskedő, anyakönyvvezető rabbija Eisenberger Géza volt. A hitközség mellett egyetlen felekezeti intézmény, az Izraelita Nőegylet működött.

A gödöllői székhelyű Gödöllői járásban az alábbi településeken éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

  • Csömör (51; 4133),
  • Dány (16; 3552),
  • *Gödöllő (188; 11 825),
  • *Isaszeg (75; 6495),
  • Kerepes (37;  3544),  
  • *Kistarcsa (100; 3709),
  • Mogyoród (4; 2557),
  • *Pécel (157; 7372),
  • *Rákoscsaba (406; 14 748),
  • *Rákoskeresztúr (211; 11 482),  
  • *Rákosliget (241; 3168),
  • Szada (8; 1793),
  • Vácszentlászló (4; 1675),
  • Valkó (10; 2706) és
  • Zsámbok (8; 2726).

A járásban 82 764-en éltek, közülük a zsidótörvények 1516 (1,8 százalék) izraelita és 318 (0,4 százalék) keresztény lakosra vonatkoztak.

A járás zsidóságát a gettósítási utasítás szerint részben helyben, részben Rákoscsabán, illetve Rákoskeresztúron kellett tömöríteni. A megvalósítás részletei egyelőre tisztázatlanok. Egyik visszaemlékezés szerint a rákoscsabai gettó lakóit a hatvani gyűjtőtáborba szállították, és a III. deportálási zóna transzportjaival együtt június közepén vitték Auschwitz-Birkenauba. Amennyiben az állítás valós, és a Gödöllői járás zsidóságának része vagy egésze Rákoscsabára került, az ott gettósítottak két-három héttel előbb kerültek a birkenaui rámpára, mint Pest vármegyei sorstársaik, akiket július 6-a és 8-a között deportáltak Auschwitz-Birkenauba.

Gödöllőre egyetlen zsidó sem tért vissza, a hitközség megszűnt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

 

Bejelentkező űrlap