Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Aszód

Zsidó levéltár gyűjteményeAszódon a 18. század első felében telepedtek meg zsidók, akik főleg Morvaországból érkeztek magyar földre. A hitközséget 1724-ben alapították. Miután Mária Terézia 1746-ban a zsidókat Budáról kitiltotta, a száműzöttek közül sokan Aszódra költöztek, így a település zsidó populációja 1746 és 1784 között 60-ról 395-re nőtt. A közösség 1840-ben már 530 főből állt. Aszódon született 1868-ban Hevesi Simon, a két világháború közti időszak legendás pesti főrabbija. 1941-ben a községben 278 (4,9 százalék) izraelita és 19 (0,3 százalék) kikeresztelkedett, de zsidóvá nyilvánított személy élt. Az aszódi zsidóságot – amint a vármegye más hitközségeit is – a hatóságok már a német megszállás előtt gyakran zaklatták. 1941-ben például letartóztattak 17 helyi zsidót (köztük a rabbit is), és hat hónapra internálták őket. 1944 áprilisában a neológ irányzatú közösség 230 lelket számlált, vezetője Glück Adolf ügyvéd volt, az anyakönyvvezető rabbi tisztét Berg József töltötte be. A hitközség két felekezeti intézményt működtetetett.

A község volt az Aszódi járás székhelye, amelyhez az alábbi, zsidók lakta települések tartoztak (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

  • *Aszód (278; 5695),
  • Bag (5; 3187),
  • Domony (12; 1737),
  • Galgagyörk (5; 1021),
  • Galgahévíz (7; 2570),
  • Galgamácsa (5; 1748),
  • Hévízgyörk (6; 2633),
  • Kartal (17; 3516),
  • Tura (86; 7 043) és
  • Verseg (14; 2320).

A járás 35 608 lakosából a zsidótörvények 435 (1,2 százalék) izraelitára és 32 (0,1 százalék) keresztényre vonatkoztak.

A vármegyei gettósítási utasításnak megfelelően a járás zsidóságát Rákoscsabán koncentrálták, majd innen július elején Auschwitz-Birkenauba deportálták.

A háború után a 21 aszódi túlélő (2 deportált és 19 munkaszolgálatos) újjáalakította a hitközséget, amely 1949-re már 32 lelket számlált. 1956-ban valamennyi zsidó elhagyta Aszódot.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap