Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Lajosmizse

Az első zsidók a 19. század közepén telepedtek le Lajosmizsén. A helyi zsidóság egy része részt vett az 1848–1849es szabadságharcban. A zsidó imaház 1899-ben, majd annak helyén a zsinagógájuk 1925-ben a Fő utcán épült fel. A közösség gyorsan asszimilálódott, egy részük kikeresztelkedett. A forradalom és az ellenforradalom időszakában több atrocitás is történt, ezek során egy zsidót meg is öltek.

Az 1941-es összeírás szerint 52 (0,4 százalék) izraelita vallású és 8 (0,1 százalék) kikeresztelkedett zsidó lakott a településen. 1944 tavaszán a status quo ante anyahitközségnek 37 tagja volt, az anyakönyvvezető rabbi tisztét Kriszhaber Béla pestszenterzsébeti rabbi töltötte be.

A 27 409/1944. számú alispáni rendelet alapján az Alsódabasi járás gyűjtőtáborát Lajosmizsén kellett felállítani. A helyi gettó és gyűjtőtábor számára négy-öt zsidó házát (Braun, Friedman, Weszfried) jelölték ki. A lajosmizseieket 1944. május elején gettósították. Később érkeztek ide az Alsódabasi járás községének zsidó lakosai. 1944. június 24-én reggel szállították el a járás gettólakóit a monori gyűjtőtáborba. Útközben a vagonokban többen meghaltak. A helyi római katolikus plébános és a jegyző néhány családot megpróbált kimenteni a deportálásból, de kevés sikerrel. Monorról a zsidókat 1944. július elején deportálták Auschwitz-Birkenauba.

A lajosmizseiek közül a holokauszt során mintegy 30-40 fő pusztult el.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap