Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

ALSÓDABAS

Az első zsidók a 18. század végén jöttek a településre. 1840-ben már 190 (10,3 százalék) izraelita élt itt. Miután hitközségük 1885-ben neológgá nyilvánította magát, a környező falvak közül Alsónémedi, Kakucs, Lajosmizse, Ócsa, Örkény, Tatárszentgyörgy és Újhartyán izraelita hitközségei is csatlakoztak hozzá.

1941-ben 41 (1,6 százalék) izraelita és 11 (0,4 százalék) keresztény vallású, de zsidó származású személy élt itt. Az alsódabasi status quo ante hitközség létszáma 1944 áprilisában 216 fő volt, de ez a szám valószínűleg magában foglalta az olyan környező települések hitközségeit is, mint Felsődabas és Sári. Az anyahitközség elnöke Lőwi Vilmos nyugalmazott városi tisztviselő volt.

A nagyközség az Alsódabasi járás székhelye volt, amelyhez a következő, zsidók által lakott települések tartoztak (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

  • *Alsódabas (41; 2602),
  • *Alsónémedi (67; 8726),
  • *Bugyi (59; 4326),
  • Felsődabas (29; 1065),
  • *Gyón (49; 3696),
  • Kakucs (22; 3808),
  • *Ladánybene (2; 2409),
  • *Lajosmizse (52; 12 689),
  • Ócsa (65; 6153),
  • Örkény (63; 7396),
  • Sári (32; 3821),
  • *Tatárszentgyörgy (18; 3655) és
  • *Újhartyán (15; 5319).

Az alispáni rendelet szerint az Alsódabasi járás zsidóságát a lajosmizsei gettóba kellett elhelyezni. Átszállításukra 1944 májusában került sor. Az alsódabasi zsidókat innen később a monori gyűjtőtáborba vitték, ahonnan 1944. július elején az utolsók között deportálták őket. A második világháborút 35 alsódabasi zsidó élte túl.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap