Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Font Size

SCREEN

Cpanel

Újkécske

Az első zsidók a 19. században érkeztek ide. 1816-ban alapították meg a hitközséget, és 1869-ben neológnak nyilvánították. 1910-ben épült fel a helyi zsinagóga. 1941-ben 159 (0,6 százalék) izraelita és 13 (0,1 százalék) keresztény vallású, de zsidó származású személy élt Újkécskén. A zsidók a település központi részein és a zsinagóga környékén laktak. 1944 áprilisában a neológ anyahitközség lélekszáma 91 fő volt. Elnöke Hirsch Miklós fakereskedő, anyakönyvvezetője Beuertelet Jenő volt. 1944 májusában a főszolgabíró utasítására az újkécskei jegyző tervet készített a helyi gettó lehetséges helyszínéről. E szerint a mintegy 84 helyi zsidó lakhelye hét házban lett volna megoldható. Ezek a házak vagy lakások a Sugár és az Andrássy utcában, illetve a Templom és a Piac téren voltak. 1944-ben valamennyi zsidó tulajdonban volt. Ha a gettó szűknek bizonyult volna, „tartalékként” a zsinagóga és a rabbilakás épületei volt kijelölve. 1944. május 20-a és 23-a között többségében felmérték a helyi zsidók ingó és ingatlan vagyonát. Ezek után azonnal megindult a keresztény lakosság kiigénylési hulláma. A visszaemlékezések fényében úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok sem Újkécskén, sem Ókécskén nem állítottak fel a zsidók számára gettót, illetve legfeljebb néhány napig tartották őket összezsúfolva. A két település zsidóságát 1944. május 26-án vagonírozták be, majd a Kiskunmajsa-Kömpöcpusztán levő gettóba szállították őket. Onnan a szegedi gyűjtőtáborba kerültek át. Többségüket 1944 végén Auschwitzba deportálták, míg egy kisebb részük ausztriai munkatáborokba került. A deportálásban az ó és újkécskei zsidók közül 142 ember halt meg, köztük 10 gyermek. A veszteséglistára rajtuk kívül 15 ó- és újkécskei születésű munkaszolgálatos került fel.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Bejelentkező űrlap